Körmendi Gitta versidézetek

Fénnyel írott az üzenet:
gyújtsunk egymásban tüzeket!
Add át nekem, mint Szentséget
szíved, szívemre pecsétnek!

Világot gyógyít ölelésem,
szemedben lelked csillagát nézem,
szívemnek ősi titkok üzennek,
Istent szeretem, amikor szeretlek.

Ölelj úgy, hogy újra higgyem,
mit mindenkor hittel hittem.
Ölelj szívedre szelíden, csendben,
ne szólj, ne kérdezz, ölelj engem!

Sosem volt tisztább
szívbéli vágyam:
szeretni magam
valaki másban.

Benne élsz az árnyban,
benne élsz a fényben,
téged érintelek,
minden érintésben.

Szerelmemként úgy add magad,
mint még senki másnak,
mint ahogy csak ember nyújthat
csodát, egy Csodának.

Mellém lépve igaz Társként
EGY-ként légy a Minden,
földi léten túlmutató
kincsemért, a Kincsem.

Ott hol születnek az igaz barátságok,
nem létezik idő, nincsenek határok.

Nem egyedül nehéz.
Nélküled az.

Szívemben zeng a dal
- a MI dalunk, -
s Te benne élsz míg élek,
múlhatatlanul.

Lobbanj velem együtt
lángolón a fénybe,
legyünk a Mindenség
egymás életébe'.

Halld meg a csendben
elnémult szavam,
engedd, hogy beléd
szeressem magam.

Amikor szívemmel
a szívedhez érek,
csak egy szívdobbanás,
s feltámad az élet.

Álmodj velem fényeket,
szerelmet és kék eget,
álmodj velem, míg lehet,
álmodj velem életet!

Játssz velem titkot!
Ölelj át itt, most!
Nincs mitől félned.
SZERESS! - hogy élhess!

Találj rám források gyöngyöző dalában,
homokba süppedő időknek nyomában,
találj rám, ahol még senkit sem kerestél,
szeress úgy, ahogy még sohasem szerettél.

Rajzold rá szíveddel,
szívemre a jelet,
szeress, ahogy lehet,
s hagyd, hogy szeresselek!

A szív azt is hallja, ami nem hallható.
Mélye kincsként őrzi, azt, mit tagad a szó.

A csodának nincs szüksége időre.
Egyetlen pillanat is elég ahhoz,
hogy felfényesítse az életed.

Fond rá szerelmeddel szívemre szívedet,
mert ölelés nélkül vacog a szeretet.

Múlhatatlan a szépség,
hogyha szeretet élteti azt.

Csak egy érintés, csak egy kézfogás,
csak egy ölelés, néma vallomás,
csak egy fénylő jel, szíved szívemen,
- éljük együtt át, azt, hogy létezel!

Annyira ismerlek, amennyire magam,
Veled halkul csendem, hozzád száll a szavam.
Feléd indul lábam, ritmusodra lépek,
Te szeretsz ennyire, vagy inkább én Téged?

Lépteink új holnap várja
tedd hát kezed a kezembe,
ám mielőtt útra kelnénk,
mondj IGEN-t, a szerelemre!

Mi öröktől való, az mindörök marad.
Megmásíthatatlan! A SZERETET SZABAD!

Nem volt több a varázs csupán egy pillanat,
de hogy megérintett, az mindörök marad.

Elsírták könnyeik a csendbe fúlt szavak,
búcsúzni nem tudnak. Vagy, ki örök marad.

Miként lehetne azt valaha felednem,
akit sejtjeimig magamba szerettem?

Feledés sóvárog az "örök" helyére,
de míg a szív őrzi, nem fér közelébe.

Álmokból álmodtad valósággá létem,
ne hagyj hiányoddal álomtalan éjjel.

Hogy biztos rám találj bármerre is legyek,
hagyok a szívednek mindenkor egy jelet.

Ha kísért a sötét, lámpát gyújt szerelmem.
Nem szabad félned. Fény ölel bennem.

Nem érem be kevesebbel,
mint Benned a végtelennel.

Üzenj ezüst holddal, arany napsugárral,
ragyogj csillagokkal, integess a fákkal,
küldheted bármivel, bárhogy üzeneted,
megértem, megérzem,...válaszolok Neked.

Üvöltő vihart csitít a csendem,
nem szabad félned. Velem vagy bennem.

Csend őrzi titkunk. Szerelmed izzó lángja
szívemben ragyog.

Hazugok az álmok. Szeress engem bárhogy.
Szeress, ahogy lehet. BÁRHOGYAN. Csak szeress!

Játszd el nekem szíved legtisztább dallamát,
ne bánd, ha remegve felsírnak a hangok,
majd én hozzá adom vérem lüktetését,
s szívem dobbanását ritmusként a dalhoz.

Szerelmemen kívül semmi másom nincsen,
fogadd el jó szívvel időtálló kincsem,
mert ettől nem tudok szebbet, jobbat adni,
ennyiért szeretnék szívedben maradni.

Tagad az ébrenlét,
vágyik rád az álom,
hideg a téli éj,
nélküled fázom.

Nem kell a szó. Érzem, ha fogom a kezed,
szíveink lüktetik, örök e szeretet.
Összekulcsolt kezünk néma fogadalom:
míg élek SZERETLEK! ÍGÉREM! FOGADOM!

Jöjj velem a fénylő, kéklő messzeségbe,
azúr tengerekre fátylat szövő kékbe,
hol már csak mi ketten tudjuk merre járunk,
...jöjj velem Kedvesem, úgy ölelj, hogy szálljunk!

Magamba rejtelek fájdalom ne érjen,
ne kelljen alkudnod többé a sötéttel,
ne kelljen az idő múlásától félni,
átnyújtom a CSODÁT, hogy ne kelljen kérni.

Ahol a végtelen már maga a minden,
utolsó szavaid felérnek egy kinccsel,
mikor azt gondolnád, nagyon távol vagyok,
szívedben maradnék, hogyha úgy akarod.

Nélküled üresen tátongó a kékség,
túl magas a magas, szédítő a mélység.

Míg mosolyom tükre tiszta, kéklő szemed,
hívhatnak bárhogyan, szerelem a neved.

Amíg sétálni vágysz megfogom a kezed,
ám ha szállni vágynál, égig szállok veled.

Álmom, arany-fehér szerelemmé válni,
csak veled, csak együtt, csak melletted szállni.

Az igaz szerelem makulátlan tiszta,
szárnyak nélkül emel a mennyekig vissza.

Tűztáncot jár a nyár, mint játékos sellő,
lobog a vakító, piros selyemkendő.

Tűzcsókodtól élénk-piros lett a világ,
szerelmes lett minden: fű, fa, bokor, virág.

Lángszirmú szerelem, nyáréji tűzvarázs,
terítsd a szívemre hűséged fátyolát!

Megfakulhat minden: vágyak, bókok, szavak,
de emlékük színe üde-piros marad.

Kalászt cirógató, táncoló pipacsok,
piros bölcsőikben ringatják a Napot.

Koszorút tesz a nyár méz-színű hajára,
millió virágtól tarkállik ruhája.

Pipacs-piros álmok, gyöngyös nevetések,
láttassatok velem minden nyarat szépnek.

Szívet adj szívemért, s nem lesz több "Te" meg "Én".
Fény leszünk a vágyak végtelen tengerén,
csillagok a mámor tűzforró kerekén,
hogy lenne feledés, hogyha nincs "Te" meg "Én"?

Engedd a szerelmet szíveinkre szállni,
ne engedd a csodát színtelenné válni.
Gyönyörködj magadban, ha szemembe nézel.
Hagyd el a megszokást, engem fogjál kézen!

Lelkemig elértél szelíd mosolyoddal,
veled a világot tarthatom karomban.
Ez a kapcsolódás mindennél többet ér,
ez szolgál a máért, ez szól a holnapért.

Valamennyi dallam, ezer színes álom,
mind-mind arra vágyik, érzelemmé váljon.
Szerelemmé legyen, ami elvarázsol,
hogy mindenem lehess ezen a világon.

Messzi elmaradt már a közel, a távol,
szívednek szépségét szívemen át, látom.
Saját életemet élem életedbe',
mintha a kettősség ismeretlen lenne.

Szoríts magadhoz úgy, mintha részed lennék,
hogy az, aki vagyok, ne lehessen emlék.
Hadd lehessek éjjel legféltettebb álmod,
hajnalban ébredő, boldog valóságod.

Fogadd el törékeny szivárvány világom,
engedd, hogy szívedben helyére találjon.
Segítsd, hogy hűséggel megmaradjon benne,
mintha ez a világ csak a tiéd lenne.

Átnyújtom szerelmem szabadság illatát,
sűrű erdők csendjét, csermelyek víg dalát.
Fák között bolyongó erdő-tündér álmom,
hogy úgy lásd a csodát, ahogy magam látom.

Amíg szemeidben örömtüzek égnek,
úgy is egyek vagyunk, ha hozzád sem érek.

Annyira ismerlek, amennyire magam,
veled halkul csendem, hozzád száll a szavam.
Feléd, indul lábam, ritmusodra lépek,
Te szeretsz ennyire, vagy inkább én Téged?

Szerelmemen kívül semmi másom nincsen,
fogadd el jó szívvel időtálló kincsem,
mert ettől nem tudok szebbet, jobbat adni,
ennyiért szeretnék szívedben maradni.

Átnyújtom a mezők harmatos illatát,
hold fényét ringató tengerek dallamát,
éji csillagoknak elsuttogott titkom,
hogy bármerre járok, rád vágyom titkon.

LÉNYED EGY CSODA.
LELKEDNEK TISZTA FÉNYE
VILÁGGÁ RAGYOG.

Légy az ajándékom. Légy a menedékem.
Légy, ki erejével erősíti fényem.
Légy az, aki szeret, - ahogyan csak lehet -,
hogy mi bennem érték, átnyújthassam Neked.

Tavaszod leszek tél helyett,
szirmokat bontó kikelet,
tűzként szívedre olvadó,
ajkadra lángot csókoló.

Forró vágy leszek jég helyett,
szemem tükrében nézheted,
- miközben karod rám fonod -,
milyen csodákról álmodok.

Tétova ujjak, elnémult ütem,
gyávák kérdezni: könnyebb nélkülem?
Büszke az elme, érveket számol,
nehéz leírni a szót: HIÁNYZOL!

Időkön túlról érkeztél hozzám,
lelkedhez simul megfáradt lelkem,
s szívednek izzó perzselő lángja
tisztítótűzként éget el engem.

Gyengeségeimmel hozzád bújok közel,
mert erőt csak az ad, ki szeretőn ölel.

Olyan úton járok Veled kéz a kézben,
melynek csillagpora túlragyog az Égen.

A titkot ismerjük. Sorsunk kell megélni.
Égi szívvel áldva, földi úton lépni.
Azzal, mi túl nehéz, senki nem tud szállni.
Könnyű szívvel lehet szebb világot látni.